A Macskaközi Bizottság ismét nagy örömmel bemutatja a HUNICC Galéria egy újabb, a sorozatban 8. alkotását "Cicák megvédik Nándorfehérvárt a törököktől" címmel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A Macskaközi Bizottság pártfogoltja, Cukor cica
A Bizottság elnöke üdvözli a Máltai képviselőt
Csincsula vendégségben a Bizottság elnökénél
Gyerekzsúr
A boconádi kiscica boldogan vesz részt a Bizottság által szervezett nyári mulatságon
3 megjegyzés:
A művészet maga a történelem! Sőt, a történelem maga a művészet! Ahogyan ezt a fenti műalkotás hűen bizonyítja! Mostantó a déli harangszó hallatán biztosan a macskák jutnak majd eszünkbe, köszönjük!
Kedves HUNICC,
elmúlt éjszaka teljes mértékben a kép hatása alatt voltam, s reggel amellett döntöttem, hogy ezúttal magam próbálkoznék a kép elemzésével.
Miről is van itt szó?
A képet vizsgáló szemlélőnek hamar feltűnhet, hogy egy stilizált, a hagyományos elvektől elrugaszkodó megvalósításról beszélhetünk. Az egyetlen szín használata, valamint a perspektivikus és az elölnézeti kép möbius-szalagra emlékeztető formabontó megoldása megteremti az alapfeszültséget. A látványt uralja és a szemlélő tekintetét erősen vezetik az egyenes várfalak. Érdekes ellentmondás, amire elsőre nem figyeltünk talán fel, hogy létrák valójában a horizont vonalára vannak illesztve, s mindegy ragadnak a várfalra ezzel jelezve a meztelen török fürdőzők elszántságát. Figyeljenek fel a várfal felső sarkában a táglák mintázatának igen döbbenetes megjelenítésére, ahol megint csak a sík és a tér ellentmondása emlékeztet a feszült helyzetre, a véres csatára.
Az itt-ott kivillanó kerek török tomporok mutatják a kép erotikus oldalát, ráadásul a fallikus ősi szimbólum is többször megelevenedik, ahogy Robert Langdon professzor mondaná, pl. az ágyú, a lándzsa, vagy a felfelé ívelő, feltehetőleg szándékosan túl vastagra formált cicafarok képében. Hovatovább a jobb oldalon együtt hadakozó macskák érdekes domina pozíciót valósítottak meg, amint a felül lévő cicabarátunk kedves mosollyal paskolja fejjel lefelé lógó barátja hátsóját. Bravó, ritka bátor elemet használt nagyra becsült alkotótársunk, s lám jól tette!
De menjünk tovább:
Nézzük a kép bal alsó sarkát uraló alakot. Első látásra azt hihetjük, hogy a kép címével összhangban egy ágyúzó törököt látunk, ám ha jobban megnézzük, a versenyszellem egy másik, ókori európai kultúrát rögzítő, cselgáncs-olimpikonnal van dolgunk, aki az olimpiai fáklyát a kezében tartva meghatározhatatlan irányba tekint.
Ugyanakkor az élet árnyoldalára világítanak rá a mellette heverő ürülék-kupacok, valamint a fürdőző törökök kivert fogait csipegető, az őskori barlangrajzokból már jól ismert dögevő tyúkok (ticcus mortale) is.
Legvégül szeretném bizonyítani, hogy a kép mesevilágbéli elemeket is alkalmaz - igaz, az alkotó elvont, groteszk módján:
Nézzük meg jobban a zászlót tartó, halpikkelyes, macskafejű lényt! Ugye azonnal észrevettük? A macska valójában egy lábak nélküli test, amelyet egy pár csizmára tettek oda. Egyszerre a Csizmás kandúr képe ugrik be, amely természetesen utalás a macska ősi szerepére a kultúrában, ugyanakkor mutatja jelenlegi helyhez kötöttségét, önálló akaratának háttérbe szorulását, s arckifejezése az ezzel való megbékélést is, amely a mai cicatársadalom legnagyobb leküzdendő problémája.
Kedves szerző, ismét köszönjük az élményt!
Egy rajongó
Kedves Macskaközi Bizottság-elnök! :-)
Gratulálok a bloghoz, nagyon jól szórakoztam rajta. Nagyon örülnék, ha írásaid megjelenhetnének nálunk is, a Macska Tv címlapján, vagy más módon tudnánk együttműködni! Ha van kedved, látogass meg a www.macska.tv oldalon. Szintén ajánlom figyelmedbe a Cicalimpia 2008-as eseményünket: www.macska.tv/cicalimpia
e-mail címem: macskatv@gmail.com
Üdvözlettel,
Macskás Viki
Megjegyzés küldése